A vacsora

Éppen a buszra várt és azon gondolkodott, vajon mit fog vacsorázni, mert már szinte minden pénzét arra költötte, hogy megvegye a repjegyet és alig van otthon valami normális kaja. El akart menni annak ellenére, hogy szerette a hazáját, szerette a munkáját és még a szomszédokkal is jóban volt. Egyszerűen nem bírt egy helyben maradni. Hajtotta a kíváncsiság, a kalandvágy? Egyáltalán nem, de ezt hazudta magának, vagy még Ő sem volt tisztában azzal, hogy valójában menekül. Menekült a félelmei elől, a teljesítménykényszer elől, amit a szülei nyomtak rá. Az emberek elől, akikkel nem tudott normális kapcsolatot teremteni, de leginkább az elől, hogy szembenézzen az igazsággal, belül ürességet érez. Fogalma sem volt róla, hogy mikor kezdődött. Talán akkor, amikor szakítottak, vagy amikor a pökhendi főnöke porig alázta a fél munkahelye előtt. Nem akart senkivel sem beszélgetni, mert elege volt a semmitmondó beszélgetésekből, amelyekben a “hogy vagy” kérdés mögött nincsen érdeklődés és a választ a kérdező tulajdonképpen már nem is hallja. Bővebben…

Reklámok