A vacsora

Éppen a buszra várt és azon gondolkodott, vajon mit fog vacsorázni, mert már szinte minden pénzét arra költötte, hogy megvegye a repjegyet és alig van otthon valami normális kaja. El akart menni annak ellenére, hogy szerette a hazáját, szerette a munkáját és még a szomszédokkal is jóban volt. Egyszerűen nem bírt egy helyben maradni. Hajtotta a kíváncsiság, a kalandvágy? Egyáltalán nem, de ezt hazudta magának, vagy még Ő sem volt tisztában azzal, hogy valójában menekül. Menekült a félelmei elől, a teljesítménykényszer elől, amit a szülei nyomtak rá. Az emberek elől, akikkel nem tudott normális kapcsolatot teremteni, de leginkább az elől, hogy szembenézzen az igazsággal, belül ürességet érez. Fogalma sem volt róla, hogy mikor kezdődött. Talán akkor, amikor szakítottak, vagy amikor a pökhendi főnöke porig alázta a fél munkahelye előtt. Nem akart senkivel sem beszélgetni, mert elege volt a semmitmondó beszélgetésekből, amelyekben a “hogy vagy” kérdés mögött nincsen érdeklődés és a választ a kérdező tulajdonképpen már nem is hallja. Bővebben…

Reklámok

A levél

Már megint nem tudta becsukni a komód fiókját. Szerette ezt a bútort, de az agyára ment néha, amikor hátra esett egy-egy zokni, vagy a felső fiókból néhány irat, mert teletömte cuccokkal, a fiókokat pedig nem lehetett kivenni a sínből. Most is ez történt. Már nem kapott idegbajt, hanem a jól kifejlesztett módszerrel, szelfibottal kezdte kihalászni a beszorult cuccokat. Miközben a jógatanárát megszégyenítő pózban ügyeskedett, egy fehér lapott vett észre becsúszva a fiók végébe a ruhák mögé. Felkeltette az érdeklődését, hogy vajon mi lehet az, úgyhogy kiemelte a papírost. Egy levél volt, amit évekkel korábban írt, de végül nem küldött el egy barátjának. Kibontotta és a komód előtt ücsörögve olvasni kezdte. Bővebben…