“Én vagyok a tanár”

Lehet-e valaki egy másik kontinensről még mindig a tanár? Egyáltalán kell-e a tanári “tekintély” és mi van akkor, hogyha az idő haladtával a tanítványok nem csak a táncórákon vannak jelen az életünkben, hanem látják a hétköznapi ügyes-bajos dolgainkat? Nagyon keskeny az a határvonal, amit ilyenkor meg lehet húzni és az is kérdéses, hogy egyáltalán kell-e ilyen elhatárolás!  Bővebben…

Reklámok

A levél

Már megint nem tudta becsukni a komód fiókját. Szerette ezt a bútort, de az agyára ment néha, amikor hátra esett egy-egy zokni, vagy a felső fiókból néhány irat, mert teletömte cuccokkal, a fiókokat pedig nem lehetett kivenni a sínből. Most is ez történt. Már nem kapott idegbajt, hanem a jól kifejlesztett módszerrel, szelfibottal kezdte kihalászni a beszorult cuccokat. Miközben a jógatanárát megszégyenítő pózban ügyeskedett, egy fehér lapott vett észre becsúszva a fiók végébe a ruhák mögé. Felkeltette az érdeklődését, hogy vajon mi lehet az, úgyhogy kiemelte a papírost. Egy levél volt, amit évekkel korábban írt, de végül nem küldött el egy barátjának. Kibontotta és a komód előtt ücsörögve olvasni kezdte. Bővebben…

A köcsög férj elmélet

Egyik este, miután Ádám elolvasta valamelyik bejegyzésemet azzal állt elő, hogy aki a blogomat olvassa azt hiheti, hogy magányos vagyok és a köcsög férjem meg biztos leszarja. Először nem értettem miről beszél aztán persze leesett és nagyon jót nevettünk ezen az egész feltevésen, majd biztosítottam, hogy szerintem egyáltalán nem azt sugallom, hogy magányos vagyok és szomorú, egyszerűen csak gondolatokat és érzet-lenyomatokat rögzítek. Ennyivel el is intéztük és később, nem egyszer viccelődtünk ezen. Akkor el is határoztam, hogy egyszer talán majd írok erről a köcsög férj dologról, de egyelőre nem terveztem, mert mindig a hangulatomnak megfelelően írok, nem pedig rendelésre, mégha saját rendelés is. Bővebben…

“Haláli”

A női lélek útjai című táncesten, ami szeptember 23-án lesz, a “Megnyugvást” táncoljuk a csoporttal. A darabban a női lélek több, kiragadott állapotát, élethelyzetét és érzelmét táncolják el különböző táncosok. Természetesen először lányregénybe illően, már fejben eltáncoltam, hogy “hej, de jó minden és a szám végén majd holtan összeesek”. Gyönyörű zenét is megtaláltam hozzá, ami dinamikus, mégis lírai volt. Aztán meghallottam egy másik zenét, ami elsőre csak azt az érzetet keltette bennem, hogy “haláli”, majd villámcsapás szerűen jött az ihlet, hogy inkább ez a szám kell, és hogy a nőnek meg kell halnia, ő akkor találja majd meg a megnyugvást, amikor a lelke kiszabadul a test fogságából, tehát nem eshetek össze holtan a szám végén, az nem ér, akkor hol marad a megnyugvás? Ahogy folyamatosan jöttek elő az ötletek és az érzetek, egyszercsak szembetaláltam magam a saját halálközeli élményemmel. Bővebben…

Magához ölelt egy óriás sequoia

Ahogy azt az útibeszámolómban említettem, semmi különöset nem láttam a Sequoia Parkban, amikor bementünk a kapun. Nagyon szép volt a táj, szép volt az erdő és jól nézett ki, ahogy egy-egy lila virágos fa tarkította színeivel az erdő palettáját. Eleinte nem sokban különbözött a többi erdőtől, mint amit eddig láttunk. Talán abban nagyon elért, hogy hosszú percekig mentünk fölfelé szörnyen kanyargós szerpentinen és ahogy egyre följebb értünk kezdett változni a táj. Ott fent a tavasz még csak erőlködött, hűvös volt, néhol még óriási hó takarta be a földet, de valami különleges atmoszféra lengte be az egész erdőt. Bővebben…