Üzenet az éjszakából….

Ülök a sötétben a kanapén és próbálom összeszedni minden gondolatomat a táncszínházzal kapcsolatban, hogy a fellépőknek minden fontos tudnivalót elmondjak.

Izgulok. Nagyon izgulok… Bővebben…

Reklámok

A jövő ablakán bámulok befelé

Törékeny álmainkat legszívesebben burokban tartanánk, óvnánk, kuporgatnánk és próbálnánk életben tartani amíg csak lehet, hiszen értelmet adhat életünknek, a napjainknak, az univezumnak, mindennek. Nem akarjuk észrevenni, hogy mindez talán illúzió, amelyben lágyan ringatózunk. Elmerengünk és végül felreppen gondolat szárnyán az elménk, szívünk, lelkünk. Bővebben…

A női lélek útjai- egy táncszínház margójára

A háttér sztori

Tavaly elment a Nagymamám és hatalmas űrt hagyott maga után bennem. Amikor elment, Chicagóban este volt és hirtelen mérhetetlen szomorúság tört rám. Leültem a fotelba és éreztem, valami történt. Ádám rám nézett és nem tudta mi bajom lehet, annyira mélabús lettem; szédültem, rosszul voltam. Rá néztem, és csak annyit tudtam mondani “ugye nem?”. Másnap megtudtam, hogy Mama elment. Bővebben…

A nőkben lakozó erő

A napokban felkérést kaptam, hogy legyek az Inspire Women kampány egyik nagykövete. Nagy megtiszteltetés számomra a felkérés és hogy a részese lehetek egy olyan programsorozatnak, amelynek célja, hogy megmutassa a nőknek az egymás közötti együttműködés, illetve a tartalmas időtöltés örömét. Bízom benne, hogy a programokon részt vevő nők hétköznapi életére is hatással lesznek az új ismeretek. Bővebben…

Vallomás

Vajon Te vagy életed főszereplője, vagy folyton rohansz valami után. Egy feladat, egy elvárás, egy kötelező tevékenység után. Vajon elgondolkodsz néha azon, hogy milyen gyorsan elmúlik minden? Néha az idő, mint selymes homok folyik ki a kezeim közül. Azt hiszem, hogy tudatosan élem az életemet és néhány világosabb pillanatban rá kell, hogy jöjjek, hogy ez nem a tudatos élet, csak annak a kezdeménye és csak bízni tudok abban, hogy az út, amin járok jó helyre vezet. Már nem kergetek álmokat és nem félek a csalódástól – egészen pontosan a pofára eséstől – és biztos vagyok abban, hogy nem csak az a jó cél, ahova az utamat terveztem, hanem az is felemelő lehet, ha egy nem tervezett jó helyre érkezem. Bővebben…

A vacsora

Éppen a buszra várt és azon gondolkodott, vajon mit fog vacsorázni, mert már szinte minden pénzét arra költötte, hogy megvegye a repjegyet és alig van otthon valami normális kaja. El akart menni annak ellenére, hogy szerette a hazáját, szerette a munkáját és még a szomszédokkal is jóban volt. Egyszerűen nem bírt egy helyben maradni. Hajtotta a kíváncsiság, a kalandvágy? Egyáltalán nem, de ezt hazudta magának, vagy még Ő sem volt tisztában azzal, hogy valójában menekül. Menekült a félelmei elől, a teljesítménykényszer elől, amit a szülei nyomtak rá. Az emberek elől, akikkel nem tudott normális kapcsolatot teremteni, de leginkább az elől, hogy szembenézzen az igazsággal, belül ürességet érez. Fogalma sem volt róla, hogy mikor kezdődött. Talán akkor, amikor szakítottak, vagy amikor a pökhendi főnöke porig alázta a fél munkahelye előtt. Nem akart senkivel sem beszélgetni, mert elege volt a semmitmondó beszélgetésekből, amelyekben a “hogy vagy” kérdés mögött nincsen érdeklődés és a választ a kérdező tulajdonképpen már nem is hallja. Bővebben…