Mérföldkövek

El sem hiszem, hogy idén ősszel lesz az 5. intenzív hétvégénk! Tudom, hogy még odébb van a dátum, és talán senkit sem érdekel még egy őszi program, de nyáron azt hiszem kevesebb időm lesz a szervezésre az újszülött kisfiam mellett!

Ez az év több mérföldkövet is tartogat számomra, hiszen idén 5 éve tettem le a vizsgát és lettem ATS® tanár, illetve FCBD® Sister Studio. Emiatt itthon “kaptam” hideget-meleget is. De megmondom őszintén, akárki akármit mondott, a táncos életemben ez egy nagyon sok tanulással, fejlődéssel teli előrelépés volt, ami a mai napig arra sarkall, hogy folyamatosan dolgozzak és csiszoljam a tudásomat a lehető legtöbb tanár segítségével. Csakis így adhatom át a tudásomat a legmagasabb szinten, a legapróbb ATS® trükkök és rejtett technikai fogások ismeretében.

Bővebben…
Reklámok

Lélektől lélekig

A hétvégén jótékonysági estet szerveztem, ahol a családon belüli erőszak áldozatainak javára gyűjtöttük.

Az est, amelynek a Tánc-Poézis címet adtam nem egy sima hafla vagy táncest volt. Verseket táncoltunk el. Tóth Árpád Lélektől lélekig című versét választottam, függetlenül attól, hogy József Attila az örök kedvencem. Annyira aktuális és talán a témához is illett. Bővebben…

A jövő ablakán bámulok befelé

Törékeny álmainkat legszívesebben burokban tartanánk, óvnánk, kuporgatnánk és próbálnánk életben tartani amíg csak lehet, hiszen értelmet adhat életünknek, a napjainknak, az univezumnak, mindennek. Nem akarjuk észrevenni, hogy mindez talán illúzió, amelyben lágyan ringatózunk. Elmerengünk és végül felreppen gondolat szárnyán az elménk, szívünk, lelkünk. Bővebben…

Vallomás

Vajon Te vagy életed főszereplője, vagy folyton rohansz valami után. Egy feladat, egy elvárás, egy kötelező tevékenység után. Vajon elgondolkodsz néha azon, hogy milyen gyorsan elmúlik minden? Néha az idő, mint selymes homok folyik ki a kezeim közül. Azt hiszem, hogy tudatosan élem az életemet és néhány világosabb pillanatban rá kell, hogy jöjjek, hogy ez nem a tudatos élet, csak annak a kezdeménye és csak bízni tudok abban, hogy az út, amin járok jó helyre vezet. Már nem kergetek álmokat és nem félek a csalódástól – egészen pontosan a pofára eséstől – és biztos vagyok abban, hogy nem csak az a jó cél, ahova az utamat terveztem, hanem az is felemelő lehet, ha egy nem tervezett jó helyre érkezem. Bővebben…