Ülök a sötétben a kanapén és próbálom összeszedni minden gondolatomat a táncszínházzal kapcsolatban, hogy a fellépőknek minden fontos tudnivalót elmondjak.

Izgulok. Nagyon izgulok…

De a főpróba után látom, hogy ez a táncszínházunk az eddigi legjobb lesz, pedig minden igyekezetem ellenére az előadás még csak meg sem közelíti a telt házat. Az előző estekre nem tudtam annyi nézőt beengedni, amenyien szerettek volna eljönni.

De akkor is minden korábbi elkeseredésem ellenére teljes bizonyossággal érzem, hogy ez a táncszínházunk az eddigi legjobb lesz. Ez egy pillanatig sem kisebbíti az előző estek produkcióit. A táncosok minden alkalommal a legjobb tudásukat, a szívüket, lelkület beletették a számaikba.

Mégis, most valahogy teljes mértékben átlényegültek

Belső sugallatra választottam ki a táncosokat a szerepekre. Igen, sugallat szerűen jött, hogy kit mire kérek fel, az eredeti fotókban láttam a táncos arcát. Persze nem titok, hogy amikor felkérem a táncosokat, akkor az egyik célom, hogy inspiráljam és kihívás elé állítsam őket. A másik pedig, hogy azzal, hogy a szerepen dolgoznak, talán mindenki olyasmit erősít meg magában vagy fedez fel, ami javára válik.

Ismeretlenül is éreztem Gyöngyiben az erőt, a küzdelmeket. Annamariban, aki táncosként rengeteget dolgozik, folyamatosan fejlődik, a szerénység és a céltudatosság keverékét,  Anitában a jóságot, a kedves elfogadást, Andiban a méltóságot és nyugalmat.

Juditot el sem tudtam volna másképp képzelni, mint egy szüfrazsettet, igazi vezető, akivel ha kell, az összes lánya együtt harcol.

Amióta ismerem Gigit, Isadora Duncant látom benne. A könnyedsége, a lelke tisztasága, az őszintesége.

Izgulok. Nagyon izgulok…

Látom Rékát, az én Mata Harimat, Mayát, mint Szent Johanna. Látom Boriban a bohókás lányt és az aranyszívű nőt, látom Kleopátrát a gyönyörű és okos Zsuzsóban. Nellie Bly-om Anett lett és nagyon-nagyon örülök neki, mint Karolinának, akinél jobb Dietrich-et el sem lehet képzelni.

Izgulok. Nagyon izgulok…

Amikor a táncosok és az ikonok képét egymás mellé raktam és megosztottam a Facebookon,  akkor döbbentek rá a barátaim, hogy milyen szembetűnő a hasonlóság. Függetlenül attól, hogy például Marilyn szőke volt és Eszter hosszú vörös hajú.

Ahogy írom ezeket a sorokat, talán kevésbé izgulok  és erősödik az érzés, hogy mérhetetlenül hálás vagyok.

Elsősorban a táncosoknak, mert nyitott szívvel fogadták az ötletemet és elfogadták a felkérést, és mert idejüket nem sajnálva dolgoznak és átváltoznak királynővé, divatdiktátorrá, férjjé, szeretővé vagy emberjogi aktivistává.

Köszönöm szépen segítőmnek Csillának, hogy amikor én pánikba esnék, ő szilárdan áll, mint egy oszlop.

Nagyon hálás vagyok azoknak, akik eljönnek és megnézik az előadást. A támogatásuk nélkül ez a projekt összedőlt volna, mint egy kártyavár, hiszen egy kis porszem vagyok szponzorok és támogatók nélkül.

Végül, de nem utolsó sorban hálás vagyok a családomnak. A férjemnek és a kislányaimnak, hogy kibírják, hogy ezen a héten triplán az előadás körül forog minden gondolatom, és köszönöm szépen a két Babnak, hogy segítenek a színháztechnikában.

Még mindig a sötét szobában ülök a kanapén, valahogy így érzem most magam:

Találkozunk szombaton! Találkozunk?

Szeretettel,

“Frida”

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s