Törékeny álmainkat legszívesebben burokban tartanánk, óvnánk, kuporgatnánk és próbálnánk életben tartani amíg csak lehet, hiszen értelmet adhat életünknek, a napjainknak, az univezumnak, mindennek. Nem akarjuk észrevenni, hogy mindez talán illúzió, amelyben lágyan ringatózunk. Elmerengünk és végül felreppen gondolat szárnyán az elménk, szívünk, lelkünk.

Olykor a valóság hideg érintése felébreszt és rá kell jönnünk az a világ, amelyben olyan szépen elképzeljük magunkat talán csak a gondolat szüleménye volt. Egy másik dimenzió, ahova olyan jó elbújni, ahol szárnyalunk és ugrálhatunk múlt és jövő között. A jelen jelentősége annyi, hogy a testünket raktározza egy utazáshoz. Vörösmarty pont ettől óv minket. Az hiszem alig akadhatott nagyobb álmodozó nála, aki ilyen jól ismerte az ábránd világát, aki A merengőhöz olyan pontos leírással szólt.

Amilyen realista és kemény tudok lenni, olyan nagyon szeretek megmártózni a múlt tavában vagy bekukucskálni egy képzelt jövő ablakán. Nem többről és jobbról ábrándozom telhetetlenül, hanem a szívemben lakozó, már megélt érzéseket ölelem magamhoz. Időpocsékolásnak tűnhet ebben a világban és biztos sokak szerint szégyellhetném magam, amiért ilyen haszontalan dolgokkal töltöm az időt, de rájöttem, ezen nem szeretnék változtatni. Volt olyan szakasza az életemnek, amikor kizártam minden tündérvilágot és elhittem magamnak, hogy nem vagyok normális, amiért megsimítom a fák törzsét, végigtapintok egy ódon kőfalat, csukott szemmel sétálok, hangosan felnevetek a villamoson, ha eszembe jut valami számomra nagyon vicces dolog. Azt hittem a tudatos élet lényege, hogy mindig mindent határozottan és célirányosan tegyünk, együnk.

Ma valamivel tudatosabbnak gondolom magam, mint korábban és ehhez az kellett, hogy magammal legyek jobban tisztában, a gondolataimmal, az érzéseimmel. Ne akarjak folyton másnak megfelelni, fogadjam el azt, amit nem könnyű és nyugodtan engedjem elmémet elrepülni más dimenzókba. Nagyon sokat segített nekem ebben a tánc és az, hogy újra ráleltem önmagamra. Egy hosszú út ez, amin mégcsak elindultam, de mostmár tudom, hogy ezen az úton szeretnék maradni és nem török össze, ha valaki úgy dönt nem tart velem, mert akkor az ő útja nem arra vezet. Nem szakadok bele, ha nem felelek meg a normának, mert már az elmémben sem hiszem el, hogy meg kellene annak felelnem.

e88c6fa2f7a3df703f00dd3e08971b08

A törékeny álmomat burokban tartom, óvom, kuporgatom és próbálom életben tartani amíg csak lehet. Tisztában vagyok azzal, hogy mindez illúzió, amelyben lágyan ringatózom. Ébren álmodom, elmerengek a múlton, felreppen gondolat szárnyán az elmém, szívem, lelkem és nem bánom egy percig sem, hogy a jövő ablakán bámulok befelé.

Te hogy vagy ezzel?

 

Reklámok

A jövő ablakán bámulok befelé” bejegyzéshez ozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s