Már megint nem tudta becsukni a komód fiókját. Szerette ezt a bútort, de az agyára ment néha, amikor hátra esett egy-egy zokni, vagy a felső fiókból néhány irat, mert teletömte cuccokkal, a fiókokat pedig nem lehetett kivenni a sínből. Most is ez történt. Már nem kapott idegbajt, hanem a jól kifejlesztett módszerrel, szelfibottal kezdte kihalászni a beszorult cuccokat. Miközben a jógatanárát megszégyenítő pózban ügyeskedett, egy fehér lapott vett észre becsúszva a fiók végébe a ruhák mögé. Felkeltette az érdeklődését, hogy vajon mi lehet az, úgyhogy kiemelte a papírost. Egy levél volt, amit évekkel korábban írt, de végül nem küldött el egy barátjának. Kibontotta és a komód előtt ücsörögve olvasni kezdte.

“Ugyan nem vagyok búcsúzkodásban a helyzet magaslatán, de attól tartok elmulasztok valamit, ha ezt most nem írom le mielőtt elfelejteném.

Sokszor a 25 éves önmagamat vélem felfedezni Benned. Vagy azért, ahogy el vagy foglalva magaddal, vagy azért, ahogy a jó dolgokat feltételezed mindenkiről és ezzel van, aki visszaél és bánt Téged.

Még akkor is, ha nagyon nehéz vagy fáj, kérlek ne elégedj meg kevesebbel, mint amilyen életet Te szeretnél élni. Természetesen az életünk sokszor kompromisszumok sorozata, de mindvégig fontos szempont kell, hogy legyen, hogy az élet, amit élünk elégedettséggel töltsön el, hogy amikor a tükörbe nézünk és megkérdezzük magunkat, hogy “ez vagyok én, ezt akarom én?” akkor egyértelműen és tiszta érzésekkel tudjunk a saját szemünkbe nézni és könnyen azt válaszolni magunknak, hogy “igen”.

Természetesen a türelem is fontos és nem lehet minden azonnal a miénk, de mégha jó úton is jársz, amely biztosan a célhoz vezet, akkor is küzdeni kell azért, amit el szeretnél érni. Nem dőlhetsz hátra és várhatod, hogy majdcsak alakul valahogy. Az is előfordul, hogy időközben a cél változik. Akkor azt is be kell látni és irányt váltani egy másik útra.
Kérlek ne az számítson, amit más vagy akár én gondolok, arról, amit csinálsz vagy ahogy élsz, mert ha valamit azért teszel, hogy megfelelj az elvárásoknak, akkor az nem tesz boldoggá hosszútávon…..”
– Már senki sem bánt Téged- gondolta és nem olvasta tovább a levelet, nem bírta, könnyek áztatták arcát. A barátját akkor látta utoljára, amikor az beült az autóba és elbúcsúztak, a postára sem jutott el a levél.
Reklámok

A levél” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s