Mondtam már, hogy szoktam verseket írni? Dehogy mondtam, szinte senki sem tudja. Persze, hogy nem tudtad. Már gyermekkoromban elkezdődött, “papírom van róla”, pár éve kezembe akadtak a gyerekverseim. Írtam egy galambról, vagy arról, hogy a szüleim veszekedtek. Sajnos már akkor sem tartottam elég jónak magam semmihez, ezért befejeztem.

Pedig nem kellett volna.

Azóta is folyton versek mennek a fejemben, és az elmúlt 28-30 évben (igen, jól látod ennyi) nem írtam le egyet sem. Aztán valami történt múlt héten, és arra gondoltam, hogy ezt most leírom és megmutatom valakinek. Legfeljebb kinevet.

Nem nevetett ki, tetszett neki, és azt mondta, hogy mindig írjam le a verseimet. Így történt, hogy néhány nap alatt leírtam 6 verset, ami épp a fejemben dübörgött.

Most, ahogy írom ezt a bejegyzést, szintén a háttérben mennek a versek, tudod, mint amikor a film végén felgyorsítva mennek a betűk. Leírni nem tudok kettő dolgot egyszerre, főleg, hogy a lányok a háttérben duruzsolnak, természetesen nem a legszolidabb hangszínen és harmadszorra mondom nekik a legszigorúbb hangomon, a “légy szíves”-t már kihagyva, hogy “Menjetek fogat mosni!”.

Nem mertem megosztani a verseimet, még mindig tart…Tudod az, hogy nem elég jók. Arról nem is beszélve, hogy elkezdődne a következtetés, hogy biztos meg akarok halni, vagy problémák vannak a házasságomban, vagy boldogtalan vagyok. (Igen Anya! Neked megmutattam és az egyikre azt hitted boldogtalan vagyok, pedig pont az ellenkezője volt akkor! Nagyon jól éreztem magam és baromi jó kedvem volt.)

Tegye fel a kezét, akinek nincsen vagy sosem volt semmilyen önértékelési problémája! Az elküldheti a telefonszámát, felhívnám interurbán! Nyugi olyan “plan” van a telefonomon, ami Neked semmibe sem kerül!

Megfelelési kényszeres gyerek voltam, önbizalomhiányos tini, rózsaszín ködben lebegő fiatalasszony, elvált nő, így aztán “engem nem lehet szeretni, sajnálom magam” spiné aztán házasságszédelgő, csak a pénzért a férjéhez hozzámenő picsa meg mit tudom én még mi. A legutolsóval nem értek egyet, a többi 100%-ban igaz.

Ma, kitörve sajátmagam által fenntartott és luxusberendezéssel rendelkező lelki kalitkámból, arra jutottam megmutatok egy verset. Lesz, ami lesz. Tépjetek szét!

Ha tetszett a versem, ne vedd el kérlek, ez a lelkem rezdülése, nem “eladó-kiadó” s nem kölcsönbe adható, csak az író nevével továbbítsd! Köszönöm.

(Látom, hogy az a betű a második sorban, de már nem javítom ki á-ra. Igen még tudok magyarul, de akkor sem.)

 

versem

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s